Miért nehéz azzá válni, aki lenni szeretnél?

Belegondoltál már abba, hogy aki az előző munkahelyeden, egy régi párkapcsolatban, középiskolában, élsportolóként, kiközösítettként vagy gyerekvállalás előtt voltál, az valójában már nem te vagy?

Ha most visszamennél az időben, teljesen máshogy reagálnál, cselekednél és döntenél. Ez teljesen természetes, hiszen az emberi személyiség és az életút folyamatos átalakulásban van. Elcsépelt, de igaz, hogy az életben az egyetlen biztos dolog a változás. Ezt tovább tetézem azzal, hogy nincs változás, változás nélkül. Gondolhatod, hogy veled és körülötted ugyan semmi nem változik, de ha mégis elégedetlen vagy az életed bizonyos részeivel, még akkor is, ha korábban elégedett voltál, kimondhatjuk, hogy te változtál meg. Belül már másra vágysz, mint ezelőtt.

A számos már megélt fejlődés ellenére, a legtöbb ember mégis bénító félelmet érez a bizonytalansággal és a változással szemben. Legtöbben inkább választják az ismerős rosszat, mint a bizonytalan jót. Még ha aktívan nem is változtatsz, ha minden folytatódik ugyanúgy, az is választás. 

Mégis miért ragadunk bele olyan helyzetekbe, amelyekről pontosan tudjuk, hogy már nem szolgálnak minket?

Az idegrendszerünk számára a bizonytalanság az egyik legintenzívebb stresszforrás. A biológiai és pszichológiai stressz akkor alakul ki, amikor a helyzet által támasztott követelmények meghaladják a rendelkezésünkre álló belső erőforrásainkat. Vagyis gyakran, amikor a változás küszöbén állunk (akárcsak képzeletben), úgy érezhetjük, nincs elég eszközünk a bizonytalanság elviselésére. A kiszámíthatatlanban nem az a legnehezebb, hogy hiányzik a jövőkép (persze az is teljesen rendben van, ha hiányzik és csak a változás iránti vágy született meg benned), hanem az, hogy a kontrollvesztettség érzését kelti bennünk, ami igazából nemcsak egy érzés. Saját bőrünkön tapasztaljuk életünk során újra és újra, hogy valójában mennyire kevés dolog felett van befolyásunk. A kevés kontroll tényének elfogadása nélkül érthető, hogy sokan nem szívesen kezdeményezünk változást.

Jelentős problémát jelenthet, hogy senki nem tanította meg nekünk: a változás sok esetben valójában egyfajta gyász.
Mert amikor valami megváltozik, gyakran nemcsak valami új érkezik az életünkbe, hanem valamit el is veszítünk. A veszteséget pedig gyakran gyászfolyamat követi, akkor is, ha közben tudjuk, hogy a változás szükséges vagy éppen jó.

Minden változás egyben gyász is

Jellemzően a legtöbb társadalomban, a kellemetlen témák elkerülése és tabusítása miatt, a gyász folyamatát szinte kizárólag a halálesetekhez kötjük. Sok családban még a halálról sem beszélnek, nemhogy ‘hétköznapibb’ változásokról. A gyász azonban minden olyan jelentős érzelmi, identitásbeli és életvezetésbeli átalakuláshoz kapcsolódik, ahol egy korábbi állapot végleg lezárul vagy lezárulni látszik. Ezért az átalakulás elkerülhetetlen része a veszteségfeldolgozás.

Gyászt élünk meg akkor is, amikor megszakad egy fontos barátság, eljövünk egy munkahelyről, betegség miatt megváltozik a fizikai teljesítőképességünk, vagy amikor egy költözéssel magunk mögött hagyunk egy megszokott környezetet. A kedvenc csapatunk veresége, egy forgalomból kivont tökéletes rúzsárnyalat!, a kedvenc együttesünk feloszlása, vagy a sorozatunk utolsó évadának befejezése és bármi egyéb idetartozhat, amire azt gondolhatnánk, hogy egyáltalán nem kéne, hogy kibillentsen az egyensúlyunkból, de végtére is hosszabb-rövidebb ideig mégis ezt teszi.

Ahhoz, hogy azzá válj, aki lenni szeretnél, és belépj egy új élethelyzetbe, el kell gyászolnod a régi önmagad. Fontos tudni, hogy még a legpozitívabb, leginkább vágyott változás is egyfajta búcsúval jár: ahhoz, hogy megszülessen az új valóságod, el kell gyászolnod a múltbeli önmagadat, a régi rutinjaidat és azt a kényelmes biztonságérzetet, amit a megszokott mintáid nyújtottak.


Ha készen állsz nagyot változni, szükséges lesz:

• Elengedni a régi beidegződéseket, reakciókat és automatikus szokásokat, amelyek régen védelmet nyújtottak, de mára korlátoznak.

• Elfogadni és feldolgozni azoknak a kapcsolatoknak az átalakulását, amelyek kizárólag a régi énedhez tudtak kapcsolódni.

Neked mi volt az a 'hétköznapibb” veszteség vagy változás az életedben, amiről utólag jöttél rá, hogy valójában egy gyászfolyamat volt?

Ha érdekel, hogyan navigálhatsz át a bizonytalan köztes állapotokon, és hogyan válik a magadnak tett ígéret szilárd belső alappá, kattints ide és olvashatsz a folytatásról!

Ha magadra ismertél a fentiekben, és úgy érzed, megakadtál a változás küszöbén, nehezen viseled a bizonytalanságot, a kontrollvesztettség érzését, vagy biztonságosabbnak tűnik az ismerős rossz, mint a bizonytalan jó, nem kell ezzel egyedül lenned. Ha jól esne egy biztonságos tér, ahol ránézhetünk erre az átalakulásra és a régi önmagad elengedésére, szeretettel várlak egy beszélgetésre.