Megrekedtségből az új identitásig

Minden saját magunk által elindított változás, határozott döntéssel kezdődik. Megszabjuk mit szeretnénk. Sokszor az is elég, hogy mit nem szeretnénk, és ezen irányok mentén hozzuk meg a mindennapi helyzetekben adódó döntéseinket.
Innentől az út szűkül, ezért könnyebb haladni az elképzeléseinkkel, de nehezebb is a bizonytalanság és az ismert rosszakra való nemet mondás miatt.

Óriási tévhit, hogy a változásnak kizárólag örömtelinek, vagy szenvedéssel teli önsanyargatásnak kell lennie. Teljesen rendben van, ha az átalakulás során egymásnak ellentmondó érzéseket tapasztalsz meg: jelen lehet a megkönnyebbülés és a szorongás, a lelkesedés és a mély kimerültség is. Nem kell választanod közülük, és nem kell elnyomnod a kellemetlent a pozitív gondolkodás jegyében. A változásban, és általánosságban a lelki folyamatokban, elférnek egymás mellett a legkülönbözőbb belső megélések.

A limbó állapot és az elengedett kontroll

Ha nem döntünk a változás mellett, megvárjuk, míg a kényszer vagy a fájdalom dönt helyettünk. Ha már valami fáj, az jelzés, hogy az adott helyzetben, azonos körülmények mellett nincs dolgunk. Változnunk kell, vagy valamin változtatnunk kell, mert különben maradunk a fájó (ismerősen langyos) lábvízben!

Amint eldöntjük, hogy az életünk bizonyos területein fejlődni szeretnénk, és aktívan teszünk ezért, egy igazán lendületes felívelő szakasszal szoktunk indítani. A legtöbb ember lelkesedése azonban egy idő után lecsendesedik és nem érti, miért érzi ugyanúgy magát, mint előtte vagy talán még rosszabbul. Ezt akár fokozni is tudja, hogy már kívül talán látod a változást, de belül még nem érzed a fejlődést. (pl. Imposztor szindróma új munkahelyen vagy edzés elkezdésénél, életmódváltásnál.) Ha van már külső jele a változásnak, ha nincs, ez az átmenet egy rendkívül megterhelő, bizonytalan limbó állapotot hozhat létre.
Ez a köztes tér, ahol a régi működésed már nem szolgálja a fejlődésedet, de az új identitásod és eszköztárad még nem szilárdult meg teljesen.

Ebben a szakaszban az élet elkerülhetetlenül olyan helyzetek elé fog állítani, amelyekben rendkívül kellemetlenül fogod érezni magad. Ezekben a feszült pillanatokban dől el a fejlődésed iránya:

Úgy reagálsz, mint aki tegnap voltál, vagy úgy hozol döntést, mint aki holnap szeretnél lenni?

Gyakori csapda, hogy ebben a köztes állapotban megpróbálunk mindenben logikus értelmet találni. Fontos megérteni: nem kell minden történés mögött görcsösen értelmet vagy megoldást keresni. A túlanalizálás és a túlagyalás maga a kontrollálási vágyunk egy álcázott formája. Néha a dolgok egyszerűen nehezek vagy bizonytalanok, anélkül, hogy azonnal meg kellene fejteni őket. A legtöbb dolgot egyébként is általában utólag értünk meg, nem akkor, amikor megéljük.

Ha alapvetően nem vagy egy türelmes típus, együttérzek veled, mert ez tényleg nehéz.

Hogyan válik a betartott ígéret szilárd belső alappá?

Önbizalom
A változás melletti elköteleződéssel jár egy igazán csodás belső fejlődés is. Az önbizalom abból születik, hogy újra és újra betartod a magadnak tett ígéreteket. Megbízol a szavadban, mert nemcsak mondod, hanem a cselekvéssel megalapozod a hited, hogy bízhatsz magadban. Tehát bizalmat keltő cselekedetekkel születik az önbizalom. Egyre nagyobb reményekkel nézhetsz az életed legközpontibb, téged soha el nem hagyó ember szemébe: a sajátodba. A változások másnak is fel fognak tűnni, ezért várhatóan mások bizalma is nőni fog benned.

Önbecsülés és tisztelet
Az önbizalom mellett, attól elválaszthatatlanul jelenik meg az önbecsülés, a saját értékességünk tudata és a magunk felé tanúsított tisztelet is. Ez nem kizárólag a külső sikereken múlik, hanem azon, hogy a mindennapokban hű maradsz a belső értékeidhez.
Az önmagunk és mások tisztelete egy egyébként jóleső érzés, egy belső tartás, a saját határaid és értékeid melletti kiállás közvetlen következménye. Szorosan idetartozik a mások határainak és értékeinek a tisztelete is. Akkor tiszteled magad, amikor a saját fejlődésedet és mentális egészségedet akkor is előtérbe helyezed, amikor az kényelmetlen, amikor a környezeted nem tapsol hozzá, vagy amikor a régi mintáid visszahúznának.

A fenntartható változáshoz a 80/20-as szabály egy jó iránytű lehet:

• Az időd 80%-ában állj ki a döntéseid mellett, és cselekedj a saját belső értékrended szerint (akár a határaidban, a pihenésedben, a mozgásban vagy az emberi kapcsolataidban). Ebben a 80%-ban ismerd el a saját munkádat!

• A maradék 20%-ot pedig éld meg bűntudat nélkül, elfogadva a gyengeségeidet és az ingadozásokat. Ha a bűntudat meghatározó érzés számodra, ez egy lassabb fejlődés lesz.

A változás akkor lesz tartós, ha a büntetés és az önkorlátozás helyett ezt a folyamat során felépülő, szilárd önbizalmat, önbecsülést és tiszteletet építed a céljaid eléréséhez.

Amikor már megváltoztál és más a realitás

Ha itt tartasz már, őszintén gratulálok! A céljaink elérése mindenkinek máshogy néz ki. Szerencsére minden ember egyedi, és mindenki mást tart fontosnak, különböző vágyaink vannak. Egy biztos: már számtalan változáson keresztülmentél, ezért borítékolható, hogy a következő is menni fog. Nem feltétlenül úgy, ahogy elképzelted, de azt várni, hogy minden úgy alakuljon, ahogy szeretnénk, csak csalódást hoz. Ez a fajta gondolkodás, ami gyakran csap át kontrollkényszerré, azt feltételezné, hogy minden külső tényezőre hatásunk van: ez pedig logikailag és gyakorlatilag is lehetetlen. Kivéve ha Isten vagy!

A változás belső munkájához hozzátartozik, hogy meg kell gyászolnod a „tökéletes forgatókönyv” képét is. El kell engedned az illúziót, hogy mindent és mindenkit irányíthatsz, ami sokak számára akár a legnagyobb veszteséget jelentheti.

A valódi önbizalom és önbecsülés nem abból fakad, hogy hibátlanul irányítod a külvilágot, hanem abból, hogy képes vagy rugalmasan alkalmazkodni az élet kiszámíthatatlanságához és változásaihoz. A pszichológiai rugalmasság az a képesség, amellyel akkor sem a saját értékességedet kérdőjelezed meg, és nem is a körülményeket hibáztatod, ha az élet nem a terveid szerint alakul. Egyszerűen elfogadod az új helyzetet, és a szilárd belső alapodra támaszkodva mész tovább. Ha ezt a rugalmasságot elsajátítod, a változás nem egy küzdelem lesz, hanem egy természetes, fenntartható fejlődés.

Mi volt az a helyzet, ahol a 'tökéletes forgatókönyv' elengedése hozta el végül a valódi megkönnyebbülést?

Ha érdekel, hogyan ültetheted át a gyakorlatba a változást, és milyen konkrét módszerekkel teheted meg az első kis lépéseket a motivációra való várakozás helyett, kattints ide, és olvashatsz a folytatásról!

Ha magadra ismertél a fentiekben, és úgy érzed, megakadtál a megterhelő köztes állapotban, nehezen engeded el a kontrollt, vagy folyamatos bűntudattal küzdesz, amikor megpróbálod meghúzni a saját határaidat, nem kell ezzel egyedül lenned. Ha jól esne egy biztonságos tér, ahol ránézhetünk ezekre a nehézségekre és belső elakadásokra, szeretettel várlak egy beszélgetésre.