Minden saját magunk által elindított változás, határozott döntéssel kezdődik. Megszabjuk mit szeretnénk. Sokszor az is elég, hogy mit nem szeretnénk, és ezen irányok mentén hozzuk meg a mindennapi helyzetekben adódó döntéseinket.
Innentől az út szűkül, ezért könnyebb haladni az elképzeléseinkkel, de nehezebb is a bizonytalanság és az ismert rosszakra való nemet mondás miatt.
Óriási tévhit, hogy a változásnak kizárólag örömtelinek, vagy szenvedéssel teli önsanyargatásnak kell lennie. Teljesen rendben van, ha az átalakulás során egymásnak ellentmondó érzéseket tapasztalsz meg: jelen lehet a megkönnyebbülés és a szorongás, a lelkesedés és a mély kimerültség is. Nem kell választanod közülük, és nem kell elnyomnod a kellemetlent a pozitív gondolkodás jegyében. A változásban, és általánosságban a lelki folyamatokban, elférnek egymás mellett a legkülönbözőbb belső megélések.
A limbó állapot és az elengedett kontroll
Ha nem döntünk a változás mellett, megvárjuk, míg a kényszer vagy a fájdalom dönt helyettünk. Ha már valami fáj, az jelzés, hogy az adott helyzetben, azonos körülmények mellett nincs dolgunk. Változnunk kell, vagy valamin változtatnunk kell, mert különben maradunk a fájó (ismerősen langyos) lábvízben!
Amint eldöntjük, hogy az életünk bizonyos területein fejlődni szeretnénk, és aktívan teszünk ezért, egy igazán lendületes felívelő szakasszal szoktunk indítani. A legtöbb ember lelkesedése azonban egy idő után lecsendesedik és nem érti, miért érzi ugyanúgy magát, mint előtte vagy talán még rosszabbul. A bizonytalanságot tovább fokozhatja, hogy már kívül talán látod a változást, de belül még nem érzed a fejlődést. (pl. Imposztor szindróma új munkahelyen vagy edzés elkezdésénél, életmódváltásnál.) Sokszor pedig belül már egészen máshol tartasz, mint korábban, miközben kívül még semmi sem tükrözi ezt. Ha van már külső jele a változásnak, ha nincs, ez az átmenet egy rendkívül megterhelő, bizonytalan limbó állapotot hozhat létre.
Ez a köztes tér, ahol a régi működésed már nem szolgálja a fejlődésedet, de az új identitásod és eszköztárad még nem szilárdult meg teljesen.
Ebben a szakaszban az élet elkerülhetetlenül olyan helyzetek elé fog állítani, amelyekben rendkívül kellemetlenül fogod érezni magad. Ezekben a feszült pillanatokban dől el a fejlődésed iránya:
Úgy reagálsz, mint aki tegnap voltál, vagy úgy hozol döntést, mint aki holnap szeretnél lenni?
Gyakori csapda, hogy ebben a köztes állapotban megpróbálunk mindenben logikus értelmet találni. Fontos megérteni: nem kell minden történés mögött görcsösen értelmet vagy megoldást keresni. A túlanalizálás és a túlagyalás maga a kontrollálási vágyunk egy álcázott formája. Néha a dolgok egyszerűen nehezek vagy bizonytalanok, anélkül, hogy azonnal meg kellene fejteni őket. A legtöbb dolgot egyébként is általában utólag értünk meg, nem akkor, amikor megéljük.
Ha alapvetően nem vagy egy türelmes típus, együttérzek veled, mert ez tényleg nehéz.
Hogyan válik a betartott ígéret szilárd belső alappá?
Önbizalom
A változás melletti elköteleződéssel jár egy igazán csodás belső fejlődés is. Az önbizalom abból születik, hogy újra és újra betartod a magadnak tett ígéreteket. Megbízol a szavadban, mert nemcsak mondod, hanem cselekvéssel megalapozod a hited, hogy bízhatsz magadban. Tehát bizalmat keltő cselekedetekkel születik az önbizalom. Egyre nagyobb reményekkel nézhetsz az életed legközpontibb, téged soha el nem hagyó ember szemébe: a sajátodba. A változások másnak is fel fognak tűnni, ezért várhatóan mások bizalma is nőni fog benned.
Önbecsülés és tisztelet
Az önbizalom mellett, attól elválaszthatatlanul jelenik meg az önbecsülés, a saját értékességünk tudata és a magunk felé tanúsított tisztelet is. Ez nem kizárólag a külső sikereken múlik, hanem azon, hogy a mindennapokban hű maradsz a belső értékeidhez.
Az önmagunk és mások tisztelete egy egyébként jóleső érzés, egy belső tartás, a saját határaid és értékeid melletti kiállás közvetlen következménye. Szorosan idetartozik a mások határainak és értékeinek a tisztelete is. Akkor tiszteled magad, amikor a saját fejlődésedet és mentális egészségedet akkor is előtérbe helyezed, amikor az kényelmetlen, amikor a környezeted nem tapsol hozzá, vagy amikor a régi mintáid visszahúznának.
A fenntartható változáshoz a 80/20-as szabály egy jó iránytű lehet:
Az időd 80%-ában állj ki a döntéseid mellett, és cselekedj a saját belső értékrended szerint (akár a határaidban, a pihenésedben, a mozgásban vagy az emberi kapcsolataidban). Ebben a 80%-ban ismerd el a saját munkádat!
A maradék 20%-ot pedig éld meg bűntudat nélkül, elfogadva a gyengeségeidet és az ingadozásokat. Ha a bűntudat meghatározó érzés számodra, ez egy lassabb fejlődés lesz.
A változás akkor lesz tartós, ha a büntetés és az önkorlátozás helyett ezt a folyamat során felépülő, szilárd önbizalmat, önbecsülést és tiszteletet építed a céljaid eléréséhez.
Amikor már megváltoztál
Ha itt tartasz már, őszintén gratulálok! A céljaink elérése mindenkinek máshogy néz ki. Szerencsére minden ember egyedi, és mindenki mást tart fontosnak, különböző vágyaink vannak. Egy biztos: már számtalan változáson keresztülmentél, ezért borítékolható, hogy a következő is menni fog. Nem feltétlenül úgy, ahogy elképzelted, de azt várni, hogy minden úgy alakuljon, ahogy szeretnénk, csak csalódást hoz. Ez a fajta gondolkodás, ami gyakran csap át kontrollkényszerré, azt feltételezné, hogy minden külső tényezőre hatásunk van: ez pedig logikailag és gyakorlatilag is lehetetlen. Kivéve ha Isten vagy!
A változás belső munkájához hozzátartozik, hogy meg kell gyászolnod a „tökéletes forgatókönyv” képét is. El kell engedned az illúziót, hogy mindent és mindenkit irányíthatsz, ami sokak számára akár a legnagyobb veszteséget jelentheti.
A valódi önbizalom és önbecsülés nem abból fakad, hogy hibátlanul irányítod a külvilágot, hanem abból, hogy képes vagy rugalmasan alkalmazkodni az élet kiszámíthatatlanságához és változásaihoz. A pszichológiai rugalmasság az a képesség, amellyel akkor sem a saját értékességedet kérdőjelezed meg, és nem is a körülményeket hibáztatod, ha az élet nem a terveid szerint alakul. Egyszerűen elfogadod az új helyzetet, és a szilárd belső alapodra támaszkodva mész tovább. Ha ezt a rugalmasságot elsajátítod, a változás nem egy küzdelem lesz, hanem egy természetes, fenntartható fejlődés.
Mi volt az a helyzet, ahol a 'tökéletes forgatókönyv' elengedése hozta el végül a valódi megkönnyebbülést?
Ha érdekel, hogyan ültetheted át a gyakorlatba a változást, és milyen konkrét módszerekkel teheted meg az első kis lépéseket a motivációra való várakozás helyett, kattints ide: Változtass, hogy változhass és olvasd el a folytatást.
Ha magadra ismertél a fentiekben, és úgy érzed, megakadtál a megterhelő köztes állapotban, nehezen engeded el a kontrollt, vagy folyamatos bűntudattal küzdesz, amikor megpróbálod meghúzni a saját határaidat, nem kell ezzel egyedül lenned. Ha jól esne egy biztonságos tér, ahol ránézhetünk ezekre a nehézségekre és belső elakadásokra, szeretettel várlak egy beszélgetésre.