Ha változtatni szeretnél, ne várj a motivációra. Kezdd kicsiben!

Szerencsére mindenki másmilyen, ezért különböző dolgok hoznak sikerélményt, megelégedettséget.

Semmi sem kötelező. A saját magadból induló változás a te döntésed. Ha nem érzed még magad késznek rá, az is rendben van.

A legtöbb ember csak beszél arról, amit szeretne, de nem tesz érte. Ha nem szeretnél ebbe a táborba tartozni, kérlek, olvass tovább.

A tartós változás három feltétele

Mielőtt még módszerekre térnénk, lássuk a három alapelvet, amire a fenntartható változás épül:

• Célkitűzés: Nem tudsz megérkezni valahova, ha nem tudod, hova tartasz. A célod ne az legyen, hogy „jobban akarok élni”, hanem konkrét és mérhető: pl. „heti háromszor mozgok 30 percet” vagy „mindennap elolvasok 20 oldalt egy könyvből, ami tényleg érdekel”.
  

• Haladj kis lépésekkel: A túl nagy célok megbénítanak. Bármilyen átalakulásról van szó, bontsd le akkora lépésekre, amelyeket szinte röhejesen könnyű elvégezni. A kis lépések nem ijesztőek, mégis felépítik a lendületet. Sok kicsi sokra megy.
  

• Tervszerű, örömteli jutalmazás: Az agyunk imádja a visszacsatolást. Építs be előre meghatározott, rendszeres jutalmakat a mérföldkövekhez! Fontos, hogy a jutalom ténylegesen örömet okozzon, de ne dolgozzon a célod ellen (például, ha a célod az egészségesebb étkezés, a jutalom ne egy tálca süti legyen, hanem egy jó koncert, egy pihentető fürdő vagy egy mozijegy).

A változáshoz kitartás, türelem és önbizalom szükséges. Ha úgy érzed, jelenleg egyik sincs meg benned, elég az ezekre való hajlandóság. A cselekvés maga fogja megszülni és megerősíteni ezeket.

A motiváció mítosza 

Motivációra várni, arra a csodás érzésre, hogy elég elhivatottság legyen benned a kezdéshez, sajnos téves gondolat. Jobb és kényelmesebb lenne, ha így működne, de a valóságban a sorrend fordított:

A cselekvés közben jön meg a motiváció, nem fordítva.

Biológiailag is így vagyunk huzalozva: az agyunk az energiamegőrzésre törekszik, ezért ha a „megfelelő hangulatra” vársz egy nehéz feladat előtt, az elmédből érkező természetes ellenállás mindig le fog beszélni róla. A lendületet és az elégedettséget adó dopamint maga a cselekvés indítja be az agyban, nem a várakozás.

Néha működik az az ideálisnak hitt elképzelés, hogy megvárjuk az ihletet, de ez ritka és nem fenntartható. A hosszú távon működő hozzáállás ez: „Akkor is megcsinálom, ha nincs hozzá kedvem, mert megígértem magamnak.” 

Módszerek a változásért

A felsoroltak abban segíthetnek, hogy elindítsd és fenntartsd a változást, valamint javítsd a saját hatékonyságodról és önmagadról alkotott képedet.

Véletlenül se gondold, hogy ezekből mindent szükséges betartani. Amelyik neked szimpatikus, azzal vagy azokkal érdemes kezdeni és teljesen rendben van, ha nem az a technika lesz számodra a befutó. A közeljövőben további tippekkel készülök!

1. Napról napra élni

Ez nem egy felelőtlen, élj a vakvilágba nomád hedonista életszemlélet.

Dale Carnegie a személyiségfejlesztés és kommunikáció úttörője, azóta is az egyik valaha legismertebb alakja, “Ne aggódj, tanulj meg élni!” című könyvének első fejezete csak erről szól. A világszerte ismert anonim 12 lépéses felépüléses programok alapelvei között szerepel a Napról napra élés. Milliók épültek fel így kilátástalan helyzetekből.

Ha mindenki által ismert névre lenne szükséged az elméleten való elgondolkodáshoz, jöjjön Jézus: „Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.”

Ez a fajta élethez való hozzáállás azt jelenti, hogy vannak hosszútávú terveink, azokat szem előtt tartjuk, de nem nyomasztjuk magunkat a múlt megbánásaival és a jövő félelmeivel. 

Belátjuk, hogy csak a mai nap, a most előttünk álló feladatokkal tudunk érdemben foglalkozni. Holnap foglalkozunk a holnapi történésekkel. Ez hatványozottan igaz a gondolatainkra. Ma nem tudjuk sikeresen „kigondolni” magunkat egy holnapi helyzetből, hiszen legfeljebb azt tudjuk elképzelni, ami jó esetben is csak megközelíti majd a valóságot.

Képzeljük el, mintha egy ködös sötét országúton vezetnénk. Tudjuk merre tartunk, de csak úgy tudunk odajutni, hogy azt a távot nézzük, amire rávilágít a fényszórónk.

Ez a napról napra élés lényege. Mindig az adott napra, az adott lépésre koncentrálunk.

A jövő feletti kontroll a legtöbb esetben mindössze illúzió, a napi életben való részvétel a valóság.

2. Nyeld le a békát!

Brian Tracy motivációs előadó és író fogalmazta meg a következőt: végezd el a legnehezebb, legkellemetlenebb feladatot legelőször reggel, mert ha ezen túlesel, a napod többi része már sokkal könnyebb lesz, és nem fogod egész nap halogatni a tennivalóidat.

Ehhez a tippem egy mindennapi elvégzendő lista, amin rajta van:

•   3-5 dolog, amit aznap feltétlenül szükséges megcsinálnod. Kezd a legnehezebbel.

• 2-3 dolog, amit meg szeretnél csinálni, mert kedved van hozzájuk és örömet szereznél velük magadnak. Fontos, hogy élvezd is a változás folyamatát!

3. Pomodoro módszer (újragondolva)

A módszer Francesco Cirillo nevéhez fűződik, aki a módszert egy paradicsom alakú konyhai időmérőről nevezte el. Lényege: rövid, belátható ideig koncentrálsz egyetlen feladatra. 25 perc fókuszált munka után 5 perc pihenő következik. 3-4 ciklus után egy hosszabb, 15-30 perces szünet következik. Időmérésre tökéletes a telefonunk időzítője, ha nincs tojásmérőd.
Tipp: Ha megtehetjük, a legjobb a telefont Ne zavarj! állapotba rakni.

Én személy szerint már a munka elvégzése előtti motiválásra is használom, egybekötve a “Tiszta udvar, rendes ház”, „Ahogyan fent, úgy lent; ahogyan kint, úgy bent” elvek szerint. Beállítom 10 percre az időzítőt és rendet rakok. Mert ha a környezetem rendben van, sokkal jobban tudok koncentrálni, már van sikerélményem és jobban érzem magam, ha nincs rendetlenség. Ha lejár az időzítő, eldöntöm, hogy újraindítom vagy sem. A lényeg, hogy nekiláttam a feladatmegoldásoknak.

Egy idő után a teendők elvégzése versennyé alakult saját magammal. Ezért szerettem meg ezt a módszert. Állítom, hogy bármit sokkal hatékonyabban elvégzek, mint azelőtt, ha így csinálom meg a feladatokat.

A módszer segítségével azt is reálisan látom, mi mennyi időt vesz igénybe.

Ahhoz, hogy valamit elkezdjünk, elég kicsiben indulni. Bármilyen új feladatot kezdj csak egyszeri 25 perccel, de ha ez még megrémít, akár 10 perccel! Sok kicsi sokra megy, és egy kör is sokkal több a semminél. A Pomodoro módszer rejtett előnye, hogy folyamatos sikerélményt ad. Amikor a cél ennyire megfogható és közeli, sokkal nagyobb valószínűséggel fogod azt mondani magadnak a végén: „Csinálok még egy kört!” Csak így tovább!

Lehet a cél tanulás, házimunka, testmozgás, X percig beszélni valakivel telefonon, akivel tudod, hogy szükséges, de nem szeretnél! Szabadon lehet megválasztani az időkorlátokat. Ezek mind a téged szolgáló kis lépések részei.

Szerinted min bukik el a legtöbb terv: a motiváció hiányán vagy azon, hogy túl sokat akarunk egyszerre?

Gondoltál már arra, hogy talán pont a képernyő előtti szokásaid tartanak vissza a céljaid elérésétől? Kattints ide és olvasd el az erről szóló bejegyzésemet!

Ha kíváncsi vagy a további tippekre, illetve a fentiekkel kapcsolatos kihívásaidban szeretnél segítséget kérni, írj nekem üzenetet vagy foglalj időpontot: