A 28 napos hullámvasút, amiről keveset beszélünk

Ki ne emlékezne a biológia órára az általános végén meg a középiskolában, amikor a tüszőről, a peteérésről, a kilökődésről és a vérről volt szó? Te sem tudnád felidézni?

Hacsak nem voltál kifejezetten természettudományos érdeklődésű, esélyes, hogy nem figyeltél különösebben oda. Éppen az fogalmazódott meg benned, hogy ez unalmas, de valószínűbb inkább, hogy gusztustalan.

Ennek a bejegyzésnek a célja, hogy mindenki életét megkönnyítse, aki ismer legalább egy nőt.

Az iskolában ugyanis a lényeg sokszor nem hangzik el. Például az, hogy a gyerekvállaláson kívül miért érdemes erről tudni. Hogyan segítheti a ciklus megértése akár a nők mentális egészségét, akár a velük élő férfiakét. Vagy azt, hogy miért változik meg a kolléganőnk, Joli megítélése 28 nap alatt, miközben ő maga egy picit sem változott (leszámítva persze, hogy ő is épp a saját hormonális hullámvasútján ül).

Ahhoz, hogy egy nőt megérts, vagy megértsd nőként magad, nem maga a menstruáció biológiai folyamatának a megértése a fontos (illetve sokaknak csak annak az elszenvedése), hanem az, hogy a női ciklus egy folyamatos, meg nem állítható belső körforgás, aminek a menstruáció csak egyetlen része.

De miért fontos a ez a mindennapi életünkben? Mit érdemes a különböző fázisok lelki vonatkozásairól tudni? Mit tartsunk szem előtt? És milyen egyáltalán egy férfi hormonciklusa?

A hormonjaink igaz története 

A férfiak

A férfiaknál a hormonháztartás legmeghatározóbb ritmusa a napi ingadozás. Lényegében a tesztoszteronszint reggel a legmagasabb, majd a nap végéig fokozatosan csökken. A tesztoszteron mennyisége 30-35 év után lassan, fokozatosan mérséklődik. Létezik évszakokhoz köthető hormonváltozás is: ősszel és télen ez a hormon nagyobb mennyiségben van jelen, mint a melegebb évszakokban.

Mivel a világot történelmileg nagyrészt nem a női igényekhez igazítva alakították ki, és számos területen nem veszik kellőképpen figyelembe a két nem eltérő adottságait és szükségleteit (az autók és gyógyszerek tesztelésétől kezdve a munkavédelmi felszereléseken és a munkahelyi környezeten át a mindennapi tárgyakig), nem meglepő, hogy sok esetben a férfiakra szabott norma vált általános mércévé.

Ez a munkában és a magánéletben is megmutatkozik. Mivel ez a férfi hormonális mintázat 24 óránként ciklikusan újratermeli önmagát, a férfiak stabil, kiszámíthatóbb napi ritmust tudnak tartani. Amikor teljesítményre gondolunk, egyenletesen növekvő terhelhetőséget és eredményeket teszünk alapértelmezetté. Ez a férfiaknál még logikus és működőképes elvárás, a nőknél viszont teljesíthetetlen nyomás, ami hosszú távon az egészségünk kárára megy, ha nem figyelünk oda magunkra.”

A férfi hormonok változása, ahogy azt fentebb olvashattuk, egyáltalán nem mondható drámainak. Bár belül megélve biztos vagyok benne, hogy az, hiszen ingadozást idézhet elő a stressz, versengés vagy fáradtság is.

A nők

Egy nő élete viszont kívül-belül teljesen eltérő. Heti szinten teljesen máshogy néz ki a hormonháztartásunk.

Nem egy hormon a meghatározó, hanem kettő: az ösztrogén és a progeszteron. És ha akarjuk, ha nem, ők élik a saját életüket bennünk.

Miközben bennünk folyamatos a belső hullámzás, az élet zajlik körülöttünk
Magától értetődőnek vesszük, hogy napi szinten azonos teljesítményt várnak el, sőt, inkább azt, hogy az idő múlásával egyre jobbak legyünk. Ennek az illúziónak melegágya a házimunka megszokott mókuskereke is, ami lineáris, megállás nélküli helytállást követel. Pedig ha a ciklusunk mélypontjain is ugyanazt a tempót kényszerítjük magunkra a munkában és a háztartásban, mint a szupernő-fázisunkban, azzal csak kizsigereljük magunkat.

A legtöbb nő pontosan ezt tapasztalja. A ciklusunk során nem azonos az energiaszintünk, a terhelhetőségünk vagy a közérzetünk, még akkor sem, ha kívülről ugyanazt várják el tőlünk minden nap. Általánosan elmondható, hogy két hétig úgy érezzük, akár meg tudnánk váltani a világot, a rákövetkező két hétben pedig legszívesebben fokozatosan eltávolodnánk tőle, ami a végén nem ritkán pusztítási vágyba torkollik. Szerintem pontosan tudjátok, miről beszélek.

Nagyon elszomorít viszont, hogy rengeteg nő ostorozza magát azért, mert valamit egy-két hete teljes gőzerővel tudott csinálni, jelenleg pedig úgy érzi magát, mintha egy lajhár költözött volna az agyába.
Sok nő nem szereti magát. Őrültnek, komolytalannak, túlérzékenynek vagy akár hülyének bélyegzik magukat, mert nem értik, miért éreznek és viselkednek úgy, ahogy.
Ilyen negatív tévhitekben élni évtizedeken át kimerítő. Ráadásul az ember önbecsülését rendkívül megingatja az az érzés, hogy folyton „másmilyennek kéne lennie”.

Ellenállunk a hormonhullámoknak, amiken lovagolunk, erőltetve, kínlódva, hogy aztán megint azt érezzük, minden a legnagyobb rendben, majd újra erőtlennek érezzük magunkat.

Ha nem tudunk arról, hogy a folyamatosan változó hormonjaink kihatnak a hangulatunkra, a közérzetünkre és a teljesítményünkre, akkor nem tudjuk ezt elfogadni. Harcolni fogunk a megéléseink ellen.

De a hormonokat legyőzni nem lehet.

Enyhíteni lehet a hangulatingadozásokon egészséges életmóddal, harmóniára, lelki békére törekvéssel és jó emberi kapcsolatok ápolásával.

A fogamzásgátló tabletták szedése a hormonháztartás befolyásolásával a hangulati szélsőségeket nem megszünteti, inkább kivasalja őket. Sokaknál megváltoztatja vagy kiegyenlíti a ciklussal együtt járó hormonális ingadozásokat, de hogy ez kinek mit jelent a közérzetére nézve, az nagyon egyéni.

Érdekes lehet azon elgondolkodni, hogy vajon mennyit nyom el a természetes megéléseinkből a mesterséges hormonszabályozás?

Én például egy évig szedtem csak. Egy nőgyógyász véleményére hallgatva inkább úgy döntöttem, nem élek vele. A leálláskor olyan érzésem volt, mintha kiélesedtek volna az érzékszerveim, és teljesen visszakaptam volna az érzéseimet. Személy szerint nem szeretném megélni, hogy folyamatosan tompábban élem meg az életet, ezért nem térek vissza a tablettára.

Így élünk meg egy ciklust

Ez nem egy menetrend. Nem minden nő és nem minden ciklus ugyanilyen, ez inkább egy felismerhető, sokak számára ismerős hullámzás erősen leegyszerűsített változata.

1. szakasz (kb. 1–7. nap)

Menstruációval kezdődik a ciklus. Az energiaszint a nullát közelíti az első két napban, valakinek tovább is, aztán lassan javul a helyzet. Ilyenkor, ha engedünk a pihenésnek, tisztábban látjuk, mi számít az életünkben, mit szeretnénk, mire van szükségünk, és mit szeretnénk elengedni. Ideális a csend, a kevés inger, a tápláló ételek és a kevés koffein. Megfigyelő, elmélkedő, alvó és szó szerint szenvedő időszak váltakozása ez sokaknak. Munkában ilyenkor még Joli ártatlan kommentárjait is túlságosan zavarónak érezzük. Új és megerőltető fizikai vagy mentális feladatokba belekezdeni ilyenkor silány eredményt és csalódást hozhat. A hét végére elkezdünk tele lenni ötletekkel és új elképzelésekkel.

„Ne szóljon hozzám senki, hagyjon mindenki békén.”

2. szakasz (kb. 8–14. nap)

Ezen a héten nagyon tisztán tudunk gondolkodni. Kiváló időszak új dolgok kipróbálására, fókuszálásra, tervezésre, egy projekt kitalálására és kivitelezésére pontról pontra. Nyitottak vagyunk, napról napra energikusabbak, lelkesek és kíváncsiak. Észrevesszük a problémákat, az idegesítő körülményeket, de az élet izgalmasabb részletei kötik le a figyelmünket. Joli is egyre szimpatikusabbnak tűnik a szomszéd asztalnál.

„Milyen szép az élet, bármire képes vagyok!”

3. szakasz (kb. 15–21. nap)

A világmegváltó szupernő időszak. Ellenállhatatlannak érezzük magunkat, és úgy is nézünk ki (Tényleg!). Tempósan, gyorsan, hatékonyan tudunk bármit elintézni. Rengeteg energiánk van. Ilyenkor a legérdemesebb bármilyen bátorságot, szereplést, erőnlétet igénylő feladatot vállalnunk. A legelfogadóbbak vagyunk ilyenkor másokkal és önmagunkkal is. A maximumon tudjuk égetni a gyertya két oldalát, és ekkor tudunk abba a hibába esni, hogy mindenfélét betervezünk a következő két hétre. Bánni fogjuk.

„Gyere, csináljuk, imádom az embereket és a világot!”

4. szakasz (kb. 21–28. nap)

Nagyon kevés az örömhormon, ezért ami a megelőző időszakban idegesített, arról most szó fog esni. Nem azért, mert most kezd el zavarni, hanem mert eddig más le tudta kötni a figyelmünket. Ezekkel a dolgokkal foglalkozni kell, de sajnos a kommunikációnk hatékonysága ekkorra már nem a legideálisabb. Ilyenkor van szükségünk türelemre.
Joli jelenléte a szobában most konkrétan fizikai fájdalmat okoz. Ekkor érdemes takarítani, rendszerezni, selejtezni, az eltervezett gyakorlati feladatokat elvégezni. Gyakrabban és többet kívánunk enni, puffadunk, sírunk, és egyszerre érezzük magunkat túl kevésnek és túl soknak. Gyakran érezhetjük, hogy bántalmaznánk valakit.

„Megölök mindenkit, de Jolit legelőször. Vagy sírok egy órát, mert nincs itthon paprikás chips.”

Általában közvetlenül a pusztításvágyat követően jön el ismét egy békés, fájó, teljes erőtlenség, és ekkor kezdődik minden elölről.

Mit kezdjünk mindezzel?

Miért a legjobb dolog, ha végre megismered a saját ritmusodat?
Arra buzdítanék minden nőt, hogy jegyezze fel, hogyan érzi magát a ciklusa napjain.

Napi pár mondat is elég, de csináld úgy, ahogy neked kényelmes. 2-3 hónap már elég ahhoz, hogy ahogy figyeled magad, meglásd a saját mintáidat. Ugyanis nem mindenki úgy éli meg a napokat, mint ez a fenti általános 4 hét.

Ha levonod a saját következtetéseidet, megtanulhatsz a saját eredményeid alapján, akár napra pontosan a lehető legjobban a jövőre tervezni. Például én a 28. napon igyekszem senkivel sem találkozni. Majdhogynem nem tudok felelősséget vállalni a szavaimért! De például tudom, hogy 8. és 20. nap között bármikor buliznék, vagy nagy valószínűséggel mondok igent egy randira.

Írd le, mi esett jól, mihez nem volt semmi kedved, mi ment jól, milyen volt az energiaszinted.

Ha érdekel, hogy jobban megismerd magad a ciklusod megfigyelése során, fontos, hogy ezt ne egy kötelező, szorongáskeltő feladatnak fogd fel. A saját jólléted és működéseid felismerésén túl nincs cél vagy kipipálandó feladat. Tekints erre inkább úgy, mint egy kíváncsi útra: megfigyeled, mit tapasztalsz kívül és belül, és ez alapján, ha szeretnél számodra jobb döntéseket hozni, megteheted. Ha nem szeretnéd, nem kell.

Érthető, ha például az a gondolat, hogy bizonyos időszakokban kevesebbet dolgozzál, vagy egy nemet mondás az anyós látogatására a menstruáció első napján félelemmel és szorongással tölt el.
Viszont gondolj bele a pozitív oldalba is: akár teljes lelki nyugalommal megfigyelheted egy csendes hétvégi napon, hogy alig forog az agyad, és csak nézed a fákat. Bűntudat nélkül. Mert tudod, hogy rendben vagy, csak a hormonjaid lelassítanak és hiába erőlködsz nem fogsz tudni ma maximumom teljesíteni.

Az életben való megfelelés (adódik a kérdés, hogy egyáltalán kinek?) sokszor nem feltétlenül önfegyelem, akaraterő, lustaság vagy teljesítmény kérdése. Nők vagyunk, nőként működünk, egy nem nőkre berendezett világban.

Ha már látjuk, hogyan éljük meg a ciklusunk napjait, magyarázatot találhatunk a viselkedésünkre. Ennek köszönhetően végre tudunk előre tervezni (és nem betervezni!), oda tudunk figyelni arra, hogy jól legyünk önmagunkkal és a kapcsolatainkban.

„Na mi van, meg fog jönni?”

Egy kedves barátnőmmel beszélgettem a témaválasztásról, és azt kérdezte tőlem: „Szerinted tényleg vannak olyan pasik, akik tényleg mindig azzal szeretnének foglalkozni, hogy most éppen mi esne jól a barátnőjüknek?”
És szerintem igen!

A barátnőd vagy feleséged jó eséllyel, természetes módon, mindenfajta külön kutatás nélkül figyeli, neked mi esne jól, mi tetszene, és igyekszik úgy tenni. Pont ezért talán már fel sem tűnik. De ha te is ezt teszed férfiként és ezt olyan formában, ami neki is jó (mert nem biztos, hogy jó lesz az, ami két héttel korábban működött!), akkor olyan szinten kapcsolódhattok egymáshoz, mint csak kevesek.

A tettek mutatják meg igazán, mit jelentünk egymásnak.

Sokszor hiába a jó szándék a szeretteink részéről, amikor nem vagyunk jól. Először nekünk kell tisztában lennünk azzal, mire van szükségünk. És valljuk be: a legtöbben nem tudjuk. Sokszor nem is sejtjük, csak szép csendben őrlődünk azon, hogy nem értjük magunkat, másokon töltjük ki a dühünket és gondolatolvasást követelünk (bocsi!).

Van megoldás! Osszuk meg a tudást!

Menstruációkövető appok

Ingyenesek, egyszerűek. Bejelölöd a piros napokat, és mindig látod, hányadik napodon vagy. És a párod is!

Vannak megosztható appok, és külön-külön is le lehet tölteni őket. Tüneteket is jelölhetsz, de ez opcionális. Miután beazonosítottad a mintáidat és a szükségleteidet, és ezeket megosztottad a partnereddel, ő könnyen láthatja, mikor:

• nem érdemes egy nagy horderejű kérdést megvitatni (21-28. napok),

• érdemes virágot hozni, csokit adni, és csendben békén hagyni vagy nem adni tanácsot (ugyancsak 21-28. napokon),

• a legjobb bulit tervezni (7-14. napok között),

• kirándulást véletlenül sem tervezni a 1–3. napra,

• és mondjuk az első héten a férfinak kérés nélkül megcsinálni minél több házimunkát.(Medál nem jár.)

A minták felismerése és megbeszélése után az appon jelzett ciklusnap alapján már könnyen kitalálható, mire lehet számítani, és mire van épp szükséged.

És ha nem hangzik el a „Na mi van, meg fog jönni?” kérdés, senkinek nem lesz szavakkal átvágva a torka.

Mert mindenki pontosan tudni fogja.

Empátia-csillámpor a mindennapokra

Ha tehetném, Budapest utcáin empátia-csillámport szétszórva szökellnék, és mennék mindenfelé tovább a világban. De mivel erre nincs lehetőségem, ezért csak remélem, hogy ezen tudás birtokában jópáran felismerjük:
azért, mert valamit nem értünk, ne az legyen a következtetés, hogy az illetővel valami baj van, nem kell komolyan venni, vagy nem kell figyelembe venni.
(A felsőbbrendűség érzés bárcsak egy belső figyelmeztető jel lenne!)

Ha valamit nem értünk, tehetünk lépéseket a megértés irányába. A megoldás az elfogadás és a nyitottság mindenki részéről. Nőként pedig a megbocsátás saját magunknak, hogy eddig nem vettük figyelembe a természetes változásainkat, vagy hogy talán még mindig nehezen megy, illetve akár nem is akarunk tudomást venni róluk.

Munkahelyi környezetben különösen hangsúlyosnak érzem, hogy ne feltételezzünk, gúnyolódjunk, és ne beszéljünk ki valakit, mert általában fogalmunk sincs, mi történik mások életében. Mindenki a legjobb formáját igyekszik hozni és ez változóan néz ki.
Nők esetében lehet, hogy azt gondolod, nem érdekli annyira az indokolatlanul hosszúra nyújtott, semmiről szóló meeting, (és igazad is lesz!), de nem tudod, hogy gyógyszerrel együtt is olyan görcsök kínozzák, hogy legszívesebben otthon, egy zacskó Haribóval sírna valami romantikus filmen, mert csak ennyire van kapacitása.

Vagy az én esetemben S-Budget paprikás chipsszel.

Fontos megjegyzés

Fontosnak tartom hozzátenni, hogy nem gondolom, hogy a nőket a hormonjaik irányítanák, és azt sem, hogy minden érzésünkre, reakciónkra vagy viselkedésünkre a ciklusunk lenne a magyarázat. Emberek vagyunk, nem hormonvezérelt robotok, és ugyanúgy hat ránk az életünk, a kapcsolataink, a stressz, az alvás, a környezetünk és még ezer más dolog.

De attól, hogy nem minden a hormonokról szól, még nem kell úgy tennünk, mintha semmi közük nem lenne ahhoz, ahogyan érezzük magunkat. Talán éppen az önismeret része az, hogy megtanuljuk megkülönböztetni: mi történik bennünk, mi történik körülöttünk, és a kettő hogyan találkozik.

Ez a bejegyzés továbbá nem kifogásnak íródott a nők számára, hogy ne vállaljanak felelősséget, ne igyekezzenek, vagy ne végezzék el a munkájukat tisztességgel. Továbbá nem manipulációs célokra készült, vagy arra, hogy tisztességes kedveskedő szándékok látszatával érj el valamit nőtársaidnál.

A te környezetedben is elvárás a folyamatos, egyenletes teljesítmény?

Ha felkeltette az érdeklődésedet a téma, és jobban el szeretnél mélyülni benne, mélyebb elméleti és gyakorlati tanácsokat szeretnél kapni, a legjobb helyen vagy.

Széleskörű ismeretekkel rendelkezem a témában, és ha szeretnél segítséget abban, hogy a saját ritmusodat felismerve egy önazonosabb, könnyedebb és örömtelibb életet élj, akár önmagaddal, akár a párkapcsolatodban , keress bizalommal! Boldogan kísérlek végig ezen az úton egyéni konzultáció során.