Ötletek a telefonozás csökkentésére
Mennyi időt töltesz naponta a telefonodon?
Elgondolkodtál már azon, hogy mennyi minden férne bele az életedbe, ha ennek az időnek akár csak egy részét visszakapnád?
Ha szeretnéd csökkenteni a telefonon töltött idődet, jó helyen jársz.
Miután a Telefon I. (A telefonfüggőségről), valamint a Telefon II. (A közösségi médiáról és a randiappokról) című írásaimban körbejártuk, miért ragadunk bele a képernyőnézésbe, most nézzük meg, mit nyerhetsz azzal, ha kevesebb időt töltesz a telefonodon.
Javulhat a mentális egészséged.
Több lehetőséged nyílik a fizikai aktivitásra (hacsak nem töltöd a felszabadult idődet ugyanúgy ülve, a kezedet nézve).
Pénzügyeid javulhatnak (nem mondják annyian, mi a legújabb dolog, amit be kell szerezned).
Minőségibb alváshoz juthatsz, ami mindig kihat az egész rákövetkező napodra.
Ha változtatni szeretnél a telefonhasználati szokásaidon, ne csak azt tűzd ki célul, hogy kevesebbet telefonozol, hanem gondold végig azt is, mire szeretnéd fordítani az így felszabaduló időt és figyelmet.
A gyökérok és az érzelmek elkerülése
Érzelmek és idő
Sokan azért görgetnek órákon át, hogy elkerüljék az érzelmeiket.
Unatkoznak, szoronganak, magányosak, feszültek, vagy egyszerűen nem szeretnének egyedül maradni a gondolataikkal.
Ilyenkor a telefon mindig kéznél van, hogy elterelje a figyelmüket.
Ha jelentősen csökkented a képernyőidődet, két dolgot garantáltan visszakaphatsz: az idődet és a lehetőséget arra, hogy szembenézz azzal, amit eddig elkerültél.
Ez utóbbi nem mindig kellemes. Ha nehézséget okoz az érzelmeiddel való szembenézés, érdemes lehet családdal, barátokkal vagy szakemberrel beszélgetned róluk.
„8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás”
Ismerjük a mondást. Csakhogy a telefonon töltött órák nem feltétlenül a szórakozásra szánt időből kerülnek ki.
Összemosódnak a nap minden órájával: két feladat között, étkezéskor, beszélgetés közben, elalvás előtt, sőt még közvetlenül ébredés után is a telefonunkért nyúlunk.
Minden egyes ellenőrzéssel megszakíthatjuk azt, amivel éppen foglalkozunk. Ha pedig rengeteg időt töltünk tartalom fogyasztással, az agyunknak folyamatosan új információkat kell feldolgoznia. Nem csoda, ha a nap végére úgy érezzük, hogy elfáradtunk, miközben alig haladtunk valamivel.
Számos alkalmazás segíthet a telefonhasználat csökkentésében. Vannak, amelyek fekete-fehérré teszik a képernyőt, hogy kevésbé legyen vonzó (például a Minimalist Phone app vagy a telefon beállításai között elérhető Színszűrő). Mások meghatározott idő után rákérdeznek, hogy valóban szeretnénk-e tovább használni az adott alkalmazást vagy egyszerűen kiléptet. Ilyen például a OneSec, a ScreenZen vagy az Opal.
A magyar fejlesztésű Out! alkalmazás kuponokkal jutalmazza a telefonozás nélkül töltött időt.
Ezek hasznos eszközök lehetnek, de célszerűbbnek érzem, ha nem kizárólag a telefon használatát próbáljuk szabályozni, hanem arra helyezzük a hangsúlyt, hogy minél kevesebb ideig legyen nálunk a készülékünk.
Hiszen ha továbbra is a kezünkben van, folyamatosan döntéseket kell hoznunk arról, hogy ránézzünk-e. Ha viszont nincs a közelünkben, sokszor fel sem merül a kérdés.
A dopamin működése
Az agy dopamin rendszere nagyon izgalmas téma. A változó jutalmazásról egy másik írásomban is olvashatsz (Telefon I. (A telefonfüggőségről), amelyben arról írok, hogyan ejti rabul a figyelmünket a kiszámíthatatlan eredmény. Nem tudjuk, mi vár ránk a következő görgetésnél: egy érdekes videó, egy új üzenet, egy lájk vagy valami egészen jelentéktelen tartalom. Éppen ez a bizonytalanság tarthatja fenn a várakozásunkat és a telefon ellenőrzésére irányuló késztetést.
A dopamint köznyelven gyakran boldogsághormonnak nevezik, bár a szerepe ennél összetettebb: többek között a motivációban, a tanulásban és a jutalmak előrejelzésében is fontos szerepet játszik.
A kiszámíthatatlan jutalmak arra ösztönözhetnek minket, hogy újra és újra ellenőrizzük a telefonunkat, hátha valami érdekes vagy számunkra jutalmazó tartalommal találkozunk. Az ismétlődő ellenőrzés idővel szokássá válhat, és akár függőséghez is vezethet.
Az agy jutalmazási rendszere a célok elérésében és a haladás érzékelésében is részt vesz. Ez az egyik oka annak, hogy érdemes a nagyobb feladatokat kisebb célokra bontani: így könnyebben tapasztalhatunk rendszeres sikerélményt.
Ugyanezt a szemléletet a telefonhasználat csökkentésében is alkalmazhatjuk. Ha például a TikTok görgetése helyett kikapcsolódásképpen 15 percig kiraksz egy puzzle-t, nemcsak más tevékenységgel töltöd az idődet, hanem azt is elmondhatod magadnak, hogy sikerült 15 percig a telefonod nélkül lenned. Ez önmagában is lehet egy teljesített cél.
A korábban folytonos telefon ellenőrzésből idővel egyre ritkább és hosszabb készülék mentes időszakok alakulhatnak ki, amelyek végül természetessé válhatnak. Nem kell örökké küzdened a telefonod csábításával, hanem eljuthatsz oda, hogy egyre kevésbé érzed úgy, hogy szükséged van rá.
Ahogy a már említett korábbi bejegyzésben írtam, sokszor nem azért nézünk a telefonunkra, mert annyira szeretnénk tudni, mi van rajta, hanem azért, mert a nem nézés miatti feszültséget akarjuk megszüntetni.
Ha elkezdünk hozzászokni ahhoz, hogy nem kell minden késztetésnek engedelmeskednünk, egyre nagyobb elégedettséget találhatunk abban, hogy jelen vagyunk a napi feladatainkban és a pihenésünkben.
A fizikai távolság ereje és a határok meghúzása
Mondd ki a határaidat!
Nyilvánvalóan vannak olyan időszakok és helyzetek, amikor elengedhetetlen a telefonos készenlét. De sokszor egyszerűen nem mondjuk ki, hogy szeretnénk, ha mások tiszteletben tartanák a természetes határainkat.
Ilyen lehet például, hogy munkaidőn kívül ne keressenek munkaügyben, este 10 után ne hívjanak, vagy hogy valakinek jelezzük: számunkra túl sok a napi szintű kapcsolattartás.
A konfliktus kellemetlen, de a konfliktus fel nem vállalása is az.
Nem kell minden üzenetre azonnal válaszolnod, és nem kell mindenki számára folyamatosan elérhetőnek lenned. Attól, hogy valaki ír neked, még nem feltétlenül kell abban a pillanatban félretenned mindent, amivel foglalkozol.
Rakd másik szobába!
Adrian Ward és munkatársai 2017-ben, a Texasi Egyetemen végzett kutatásukban azt vizsgálták, hogyan befolyásolja az egyetemi hallgatók koncentrációs és kognitív teljesítményét az okostelefon puszta jelenléte, még akkor is, ha nem használják azt. Az eredmények szerint már az is befolyásolhatja a rendelkezésünkre álló kognitív kapacitást, ha egy telefon a közelünkben van, még akkor is ha nem a miénk.
Azt gondolnánk, hogy a telefonnak ehhez látható helyen kell lennie, de a kutatásban a táskába helyezés sem feltétlenül szüntette meg a készülék koncentráció csökkentő hatását. A hétköznapi életben ez azt jelenti számunkra, hogy ha el szeretnénk mélyülni valamiben, produktív feladatot szeretnénk ellátni, szeretnénk egy jót beszélgetni, pihenni vagy egy jót aludni, akkor érdemes kipróbálni, milyen, ha a telefonunk egy másik szobában van.
Nem kell hozzá tudományos magyarázatot keresni. Ha a telefonod nincs látótávolságban, nem világít, nem rezeg, és nem tudod egyetlen mozdulattal ellenőrizni, kevesebb lehetőséget teremtesz magadnak a megszakításra.
A megszakítások után a figyelmünk visszaterelése akár hosszabb időt is igénybe vehet. Gloria Mark és munkatársai egy 2005-ös kutatásukban munkahelyi megszakításokat vizsgáltak (tehát nem telefonos megszakítást), és azt találták, hogy átlagosan több mint 25 perc telt el, mire az emberek visszatértek az eredeti feladatukhoz. Ennyi idő alatt könnyen kizökkenhetünk a munkából, és elveszíthetjük a lendületünket. Ez nem azt jelenti, hogy minden egyes telefonos értesítés után pontosan 25 perc kell a koncentráció teljes visszanyeréséhez, de jól mutatja, milyen sok időt elvihetnek a megszakítások.
Az okostelefonok előtt került sor erre a kutatásra. Csak gondoljunk bele mennyivel valószínűbb ma már, hogy a telefonunk zavar meg a munkavégzésben, mint annak a valószínűsége, hogy például odajön az asztalunkhoz valamelyik kollégánk?
A valószínűség sokkal nagyobb.
Okosóra mellőzése
Tudom, hogy sokaknak az életük fontos része. Hektikusabb munkában hasznos lehet, ha rögtön látják az értesítéseket. Vannak, akik gyerek miatt nem tudják magukkal vinni mindenhova a telefont, másnak pedig a zseblámpa funkció jön jól a sötétben stb.
De tényleg szükség van arra, hogy valami hozzánk legyen szíjazva a legújabb értesítésekkel?
Szükségünk van erre, hogy fontosnak érezzük magunk?
Személy szerint, ha valaha okosórát kapnék ajándékba, reménykednék, hogy megvan a blokk.
A digitális tér tisztítása és az elérhetőség szabályozása
Szűrés
A negativitás reklámban, hírben, sztoriban stb. a legjobban eladható, és a legtöbb ember figyelmét rabul ejti. Tehát ezek a tartalmak húznak be a legkönnyebben olyan hosszú görgetésbe, amit talán már magad előtt is szégyellsz. Érdemes megszűrni, kiket követünk, és akik nyomasztó, megbotránkoztató, túlzott figyelemfelkeltő tartalmakat osztanak meg, azokat kikövethetjük.
Ha az a célunk a telefon felvételével, hogy más „hülyeségén”, nyomorán jobban érezzük magunkat, érdemes lehet elgondolkodni a logikánkon, és azon, hogy talán inkább magunkkal kellene törődnünk.
Értesítések
Ha szeretnénk kevesebb értesítést, tehát kevesebb figyelmet áldozni sokszor teljesen lényegtelen dolgokra, akkor kapcsoljuk ki a közösségi médiás értesítéseket és minden olyan app értesítéseit, aminek az újdonságai nem fontosak számunkra.
Nem kell minden új tartalomról, kedvelésről, ajánlásról és hozzászólásról azonnal tudnunk. Az alkalmazás attól még ott lesz, ha később nyitod meg. Érdemes megtartani azokat az értesítéseket, amelyek valóban fontosak neked, és kikapcsolni azokat, amelyek csupán újra és újra visszahúznak a telefonhoz.
Státusz kikapcsolása
Elérhető, utoljára aktív, látta, válaszolt.
A különböző üzenetküldő alkalmazásokon ki lehet kapcsolni, hogy lássák, mikor vagy online. Ezt évekkel ezelőtt megtettem, amikor több esetben egyértelműen ignorálták az üzeneteimet. Ültem és néztem, ahogy valahol éppen a kezükben volt a telefon, WhatsAppon, Messengeren stb. és nem válaszolnak. Egy idő után azt gondoltam, hogy én ezzel többé nem kívánom idegesíteni magam, és azzal sem, hogy kéretlen üzenetek miatt érezzem magam bunkónak és érzéketlennek, mert nem rögtön válaszolok.
Soha nem nézek vissza. Nem látják, mikor vagy elérhető, mikor voltál utoljára online (ez szerintem a szorongóbbaknak közelít a kegyetlen kategóriához), vagy mikor olvastad el az üzenetet. Ha ez a funkció ki van kapcsolva, egy nagy nyomást vehetsz le a válladról.
Kérd meg, hogy hívjanak!
Ha sokszor mondod, és akár írásban is jelzed, hogy ha valami fontos, hívjanak, egy idő után meg fogják jegyezni. Tudom, hogy sokan nem szeretnek telefonon hívást bonyolítani, de a telefon nyomogatása nélküli idő amellett, hogy visszahoz a saját életedbe, a személyes kapcsolatok irányába visz.
Nem kell a kommunikációnak mindig átgondolásról, legjobb válaszról, olyan érzelmek közvetítéséről szólnia, amit sokszor nem is igazán érzünk. Pl. lazábbak vagyunk, nem érdekel különösebben a másik reakciója, vagy lelkesebbnek és örömtelibbnek tűnünk, mint igazából. Ezt nagyon könnyű írásban megvalósítani, de ez távolíthatja el az embereket egymástól, mert nincs hiteles kapcsolódás.
Ha valaki felhív, arra ad lehetőséget, hogy őszintén kapcsolódjatok, és ne folyamatosan a jövőbeli, átgondolt válaszadásokkal kommunikáljatok. Amit persze folyamatosan megszakít az élet, és az életet is a sok különböző emberrel való üzenetváltás.
Telefonhívás során lehetőségünk van őszintén, spontán kapcsolódni egymáshoz, azt adjuk, amilyenek vagyunk, és azt kapjuk, amilyen a másik. Persze ez nem jelenti azt, hogy mindenkinek telefonon kellene kommunikálnia, vagy hogy minden hívás jobb lenne egy üzenetnél.
Évezredeken át éltek az emberek úgy, hogy hosszú ideig nem beszéltek egymással. Később levelet küldtek egymásnak, majd jó ideig sokba került a telefon, ezért csak ritkán beszéltek. Ma mindent rögtön meg lehet beszélni, és ha belegondolunk, erre a legtöbbször semmi szükség. Ha megszületett benned a vágy, hogy kevésbé elérhető legyél és jobban jelen legyél a saját életedben, érdemes tudni, hogy ez egy teljesen természetes igény, és azért, mert nehéz lehet elfogadtatni a környezeteddel, még nem jelenti azt, hogy nem megvalósítható.
Mit kezdesz a felszabadult idővel és energiával?
Mihez van kedved?
Ha nincs cél, nincs tartós változás. Olyan személyes, pozitív motivációt keress, ami valóban vonzó számodra, amit szeretnél elérni vagy megvalósítani, nem pedig olyasmit, amit csupán kötelességből érzel szükségesnek. Sok esetben a „kell” kategóriába tartozó tevékenységek is ide tartozhatnak, ha őszintén szeretnéd őket (pl. szeretnél többet takarítani, mert tudod, hogy jobban érzed magad egy tiszta otthonban, többet főznél egészségügyi vagy megtakarítási megfontolásból).
Ha van olyan képernyőhöz nem köthető hobbid, amit szívesen csinálnál, vagy valami, amit elkezdenél, az a legjobb irány. Lehetnek ezek egészen kis dolgok is:
pár oldalt olvasni
végre megvarrni a varrókosárban lévő ruhákat,
elkezdeni pár percben meditálni,
...de lehetnek nagy dolgok is:
a felszabaduló mentális tered feltölthető pl. valamilyen témáról való tanulással,
csoportos edzés elkezdése,
telefon nélkül hosszú séták stb.
Írd ezeket össze, rakd egy jól látható helyre, és térj vissza hozzá inspirációért!
Menj el sétálni, boltba, látogatóba a telefonod nélkül
Ha nagyon kényelmetlenül érzed magad a gondolatra, kezdetben vidd magaddal a zsebedben. Repülő üzemmódban, egy akár 15 perces stopper elindításával tegyél egy rövid sétát, és miután nem néztél a telefonodra, élvezd a végén, hogy megcsináltad!
Később, ha van kedved készülék nélkül találkozóra menni, megmondhatod, mikorra érsz oda, és ha elkésel, túlélik, hogy erről nincs megelőző tudásuk. Előre lehet szólni, hogy nem lesz nálad telefon. Elmehetsz úgy sétálni, hogy készpénzzel fizetsz, ha megkívánsz mondjuk egy kürtőskalácsot.
Jelöld ki helyzeteket, amikor nincs a kezedben a telefonod
És ne is vedd elő. Pár javaslat:
Közlekedés közben, séta során, vezetés közben (!), étkezés alatt, vendégségben, tévézés közben, a mosdóban (kérlek), az ágyban, vásárlás közben, amikor valaki beszél hozzád (kérlek), illetve amikor állatokkal, gyerekekkel vagy felnőttekkel játszol.
Határozz meg telefon nélküli idősávot, fél napot vagy akár egy napot
Szintén érdemes elmondani sokaknak, hogy például délután 4–6 között legyenek szívesek ne keresni, mert elfoglalt leszel (vagy nem, de ezt nem kell tudniuk).
Hogy hangzik egy szabad telefonmentes szombat délelőtt vagy egy vasárnap délután?
Ha nem akkorra időzíted a kétlépcsős azonosításaidat, készpénz nélküli bevásárlásaidat és telefonos segítséggel parkolást semmi szükség a telefonra!
Ha odafigyelsz arra, hogy ne mindenre legyen appod, akkor csökken a függés (pl. papíralapú BKV-bérlet, hűségkártyák telefonos alkalmazás helyett, ébresztőóra, készpénz telefonos vásárlás helyett).
A telefon nélküli idősávban a legjobb kikapcsolni a telefonod és elrakni szem elől. A kezdeti kellemetlen érzések után szabadságot kapsz cserébe!
Nem az a cél, hogy soha többé ne használd a telefonodat, hanem hogy újra te döntsd el, mikor és miért van szükséged rá. Hogy ne egy értesítés, egy új üzenet vagy a megszokás irányítsa a figyelmedet, hanem te dönthesd el, mire szeretnéd fordítani az idődet.
Nem kell egyik napról a másikra mindent megváltoztatnod. Már az is számít, ha ma egyetlen alkalommal nem veszed elő automatikusan a telefonodat. Ha pedig egyre több ilyen alkalmat teremtesz magadnak, idővel nemcsak a képernyőidőd csökkenhet, hanem az is megváltozhat, hogyan vagy jelen a saját életedben.
Te mit próbálsz ki először a listából?
A Telefonos sorozat korábbi bejegyzéseit itt találod:
Mindennapi függőségeink - Telefon I.
Mindennapi függőségeink Telefon II. - Közösségi média és randiappok
Ha úgy érzed, jól jönne egy kis segítség vagy támogatás a telefonmentesebb mindennapok kialakításához, jelezd bátran, és átbeszéljük! A különböző függőségek leküzdésében szerzett tapasztalataimmal, az érzelmekkel való szembenézés feketeöveseként ajánlom magam.
Jelenlegi napi 1 óra 35 perc képernyőidővel én már szabadnak érzem magam. Csodálatos!